Település :: Majs honlapja

Adottságok

Majs község Baranya megye déli részén helyezkedik el, két eltérő arculatú táj találkozásánál fekszik. Kelet felől a szinte asztal simaságú Mohácsi-teraszos-sík, nyugat felől a hullámos felszínű, dombsági Nyárád-Harkányi-löszvidék övezi. Jelenleg a falu lakossága 1123 fő, ebből német nemzetiségű 25 %, roma 7 %.

Az idelátogatót egy igazi baranyai kisközség fogadja, minden előnyével és hátrányával együtt.

Falunk erősségei:

szép természeti környezet, sétára, kirándulásra alkalmas halastó és erdő
rendezett falukép, vendégszerető emberek
teljes közműellátás: villany, víz, gáz, szennyvíz, telefon és kábel tv
XVII. századbeli gyönyörű műemlék: szerb-ortodox templom
német nemzetiségi tájház, felvidéki emlékszoba
intézményrendszer és szolgáltatások: általános iskola és óvoda, orvosi és fogorvosi rendelő, védőnői szolgálat, gyógyszertár, posta és takarékszövetkezet, tele-ház és közösségi ház, ABC és presszók, sportpálya és tornaterem
aktívan működő egyesületek

Falunk hátrányai:

kevés a munkalehetoség a faluban, illetve a környéken
felújításra várnak a járdák és az utak
távol esünk a vasúthálózattól, autópályától és főútvonaltól
a közúti autóbusz-közlekedés Mohács felé jó, Pécs felé már kevésbé, legjobb megoldás a személygépkocsi

A település aktív közösségi életet él, amely különböző, évente megrendezésre kerülő rendezvényekben teljesedik ki:

Majális
Ínyenc Fesztivál
Szerb búcsú és Károly napi búcsú
Majsi Farsang

Testvértelepülések:

Izsép (Topolje), Márok (Gajic). Mindkettő horvátországi település, közigazgatásilag a darázsi opcsinába (Opcina Draž) tartoznak.
Eching (Németország)

Helytörténet

A község írott történelme:
„Majs község története okmányilag a XI. századig vihető vissza. Szent László király egy 1093-ban kelt okmányában a Báta-i bencés apátságnak többek között a Naradi – ma Nagynyárád – birtokot adományozta. Ezzel mint szomszédos birtokok szerepelnek Lajmér és dél felol Obonyfalu. Az utóbbi azonos a későbbi Moysával, a mai Majssal. Obonyfalu a Dárói család birtoka, ismeretlen időben és módon az ebből a családból származó Moysa nádor tulajdonába került és tőle kapta a Moysa nevet. Ezen a néven szerepel II. Endre királynak 1235-ben kelt azon okmányában, mellyel Nyárád falut Bertalan pécsi püspöknek adományozta és a határjárásában mint szomszédos falut Moysát nevezi meg. A Moysa családnak majsi „szerepléséről” kevés adat maradt fenn, de említésre érdemes a malomárok rendezése 1280-ban. Moysa 1333-ban birtokcsere útján a Bechey család birtokába jutott, amely Bátmonostorról származott át Baranyába. Egy 1338-ban kelt okmány szerint Moysa birtokát is már két részre osztva, mint Nagy-Moysát és Kis-Moysát említi. Nagy-Moysa a mai község helyén, Kis-Moysa keletre, Udvar község felé terült el. A Bechey családból a község első birtokosai Töttös és Vesszős voltak. Az 1338-1467-ig terjedő időben kelt okmányokból megállapítható, hogy a Bechey családnak az idők folyamán Moysán kívül, úgy ennek a környékén, mint a Mecsek hegység különböző vidékein több birtoka, faluja volt. Majs környékén Izbolt – a mai Sátorhelynek vélik – Kustánd és Ormánd 1338-as keltezésű okmányok szerint. 1367-ben Lata, Lajmér, Lak – a mai Főherceglak. 1379-ben Kál. 1389-ben Bezeldeg, a mai Bezedek, 1398-ban Géta, 1400-ban egy másik Lak, igaz ugyan, hogy Kis-Lak és Főherceglak még a mai napig is külön település az egykori Jugoszláviában. 1466-ban Vizslak, mely település az 1977-78-as esztendőben teljesen lebontásra került. A Bechey-Töttös család 1468 körül kihalt és a birtok a Kisvárdai család, majd a siklósi hatalmas Garay család tulajdonába jutottak és ott maradtak a török időkig.
Majs a török hódoltság idején
Mohács. Neve kitörölhetetlenül vésődik nemzetünk történelmébe. Századok óta egyet jelent a könnyel, gyásszal. Századok óta hangos intelem. Ijesztő emléke a magyar szívben, s időkről idore ki-kitör abból, hogy elpusztítsa mindazt, mit századok békés munkája termett, alkotott. Igen, e térségben terül el községünk, Majs. Nem akarjuk, nem tudjuk e szomorú eseményt – nevet Mohácstól elvenni, de mindenkinek elmondjuk, hogy a szomorú történet a mi területünkön, a mi határunkban zajlott le. A török adókönyvek a defterek, tanúskodnak arról, hogy a hódoltság előtti két részre szakadt községben 52 ház állott, lakói valamennyi magyar, Bakó, Bene, Dama, Faragó stb. A későbbi idoben már csak 10 házról ír a krónikás. A török kegyetlen pusztítása és a terhek miatt a Duna vidékérol nem csak a birtokos osztály menekült, hanem maga a nép is a meg nem szállt országrészekbe. A pusztulást és pusztítást az is elosegítette, hogy e terület állandó átvonuló hely volt, állandó rablások, vérengzések voltak napirenden. A vidék lakossága elmenekült és a kipusztult lakosok helyére szerbeket, rácokat telepítettek le. Sok szerb család maradt községünkben a volt magyar házakba húzódva 1921-ig a Trianoni békeszerződés tette lehetővé, hogy haza optáljanak, de még mindig maradt egy – kettő, míg az utolsó sarj 1977-ben halt meg. A török okozta pusztítás, a Nagyharsányi csata (1687. augusztus 12.) után ért véget, amikor Savoyai Jenő herceg várat vár után javított, épített és foglalt vissza a töröktől.
A török uralom alól való felszabadulás után
A török uralom megszűnése után a felszabadult országrészben, így Baranyában is két fontos kérdés várt mielőbbi megoldásra. A birtokviszonyok rendezése és a nagyrészt néptelenné vált falvak betelepítése. A király által kijelölt bizottság 1696-ban kezdte el a birtokok rendezését. Savoyai Jenő herceg 1699. január 30-án okmánylevéllel kapta a Bellyei uradalmat, melyhez 21 falu tartozott és köztük Majs is. Az adománylevél értelmében az uradalom a herceg utódaira átszáll, ha az házasságot köt és gyermekei születnek. A herceg azonban nőtlen maradt és így 1736-ban egyenes ági örökös nélkül halt meg. A birtok a királyi kamarára szállt vissza, melytol 1784-ben Mária Krisztina főhercegnő, Albrecht főherceg felesége vette meg. Mivel azonban az ő házasságuk is gyermektelen maradt, az uradalmat 1822-ben Károly Lajos főherceg kapta, akitől örökségképpen átszállt Albrecht főhercegre, akinek 1895-ben bekövetkezett halála után Frigyes főherceg és felesége Izabelle főhercegasszony és azok halála után fiúk Albrecht birtokolta 1945-ig.
Néptelen falvak betelepítése
A Savoyai által délről felhozott szláv nemzetség nem volt elegendő ahhoz, hogy a területet betöltsék, de szorgalmuk sem volt kielégítő. Az ország egyéb területéről sem tudtak áttelepítendő embereket találni és így 1722-től megkezdődött a nyugati országokból a lakosság áttelepítése. (A soproni úrbéri főtörvényszék irattárában elfekvő szerződés található, melyet a majsi német telepesek kötöttek a bellyei uradalommal 1750. június 11-én.) Félve, rossz viszonyok között sok viszálykodás keletkezett az itteni szerbekkel, de a szorgalom, a munka felülkerekítette a dolgos népet, lassan húzódtak a faluba. Épültek, építettek és íme a mai hatalmas porták elárulják a szorgalmat és a jó módot. A szerb nemzetséggel, hogy mi történt fentebb említésre került. A német nemzetség itt meggyökeresedett, hű lett e földhöz, elsajátították a magyar nyelvet, sok híres és tudós ember nőtt ki soraikból, dolgozni, alkotni szerető nép. Ezután komoly törés következik be a II. világháború kirobbanásával. A fasizmus sok embert megszédít. Két táborra oszlik a németség, sok család vesz fel magyarosított nevet. A fasiszta rendszer sok családot útnak indít Németországba. Jórészük letelepszik és ma is ott él. Az itt maradt németség örökre "hűséget esküdött a hazának.” Emberi, rokoni kapcsolataikat szinte mind a mai napig ápolják. A lakosságcsere egyezmény révén a háborút követoen felvidéki magyar családok leltek otthonra a faluban. Munkaszeretetükkel és szellemi kapacitásukkal mindenkor a község nagy hasznára voltak. A falu lakosságának száma és összetétele az elmúlt évtizedekben megváltozott. A dunai árvíz alkalmával a '70-es években néhány cigány család települt be. Az országosan jelentkező demográfiai problémák Majs községet sem kerülték el. Mára a lakosság száma lecsökkent, 2002-ben 1166 fo volt.

Nevezetességek